Emberek a Holdban

Miközben leülök írni itt a szõlõdomb árnyékában, Dél-Itália kék égboltja alatt, az jut az eszembe, nem minden csodálkozás nélkül, hogy én magam voltaképpen tisztára véletlenül vettem részt Cavor csodálatos kalandjaiban. Akárki mással is megeshetett volna ugyanez. Olyankor pottyantom bele ezekbe a dolgokba, amikor azt hittem, hogy sikerült megszöknöm a zavaró élmények legcsekélyebb lehetõsége elõl is. Azért utaztam Lympnébe, mert azt képzeltem, hogy ez a legeseménytelenebb helye a világnak. Azt gondoltam, hogy itt mindenesetre békességben fogok élni és nyugodtan dolgozhatom!